Kollekció: Nagybőgő hangszedő pickup
A nagybőgő lekapása talán a legnehezebb feladat a vonós hangszerek közül a hatalmas fatömeg és az extrém mély frekvenciák miatt. Egy jó minőségű hangszedőnek meg kell tartania az indítás (attak) stabilitását, és vissza kell adnia azt a jellegzetes „ütést” (punch), anélkül, hogy a hang dörgővé vagy kásássá válna.
Ajánlott rendszerek nagybőgőhöz:
The Realist (David Gage): A jazz abszolút standardja. A húrláb lába alá (a mélyebb húrok oldalán) helyezik. Rendkívül meleg, fás felhangokban gazdag hangzást biztosít, hűen követve az akusztikus karaktert.
Underwood / Fishman BP-100: Klasszikus, kétérzékelős rendszerek, amelyeket a húrláb oldalsó kivágásaiba („szárnyaiba”) illesztenek. Nagyon népszerűek, mert határozott hangot adnak, ami ideális a pizzicato-hoz, és könnyen fel- vagy leszerelhetőek.
Wilson K-széria: Az érzékelőket közvetlenül a húrláb fájába építik be (fúrást igényel). Sok neves bőgős használja, mivel húronkénti szabályozást és rendkívül tiszta jelet tesz lehetővé.
Full Circle (Fishman): Közvetlenül a húrláb magasságállító kerekébe épített érzékelő. Lehetővé teszi a bőgős számára, hogy gyorsan váltson a jazzes és a kopogósabb hangzás között.
A gerjedés kihívása: Nagy hangerőnél a nagybőgő a rezgések „antennájává” válik. A kontakt hangszedők sokkal biztonságosabbak a zajos színpadokon, mint a mikrofonok.
Az előfok (Preamp) szerepe: Nagybőgőnél ez kötelező. Nagy impedanciájú ($10\text{ }M\Omega$) előerősítő nélkül a mély frekvenciák elvesznek, a hangszer pedig vékonyan és „elektromosan” fog szólni.